PAIKKA
Az ATIPIA – Alkalmazott színház az integrált megközelítések gyakorlása során – a Shoshin Színházi Egyesület által kezdeményezett 13 hónapos, előkészítő Erasmus + projekt, hosszú távú szervezeti elképzeléssel a felnőttoktatók (vagy színész-pedagógusok) fenntartható csoportjának képzésére Romániában, azok számára, akik létrehoznak, megosztanak és terjesztenek egy innovatív, alkalmazott színházi technikát, amely kombinálja a verbális (TiE, DiE) és a non-verbális (szomatikus, vokális) módszereket.
A jelen projekt által kigondolt elképzelés megvalósítása érdekében törekedni fogunk arra, hogy kibővítsük lehetőségeinket az ATIPIA 2 folytatásának keretein belül, kiegészítve más támogatók felkeresésével is. A projekt 13 hónapjában összesen 6 közös képzést tartunk majd minden partner székhelyén, kiegészítve 3 szervezeti/ adminisztratív találkozóval. A közös képzések lehetővé teszik a különböző partnerek számára, hogy megismerjék és megtapasztalják egymás munkáját, hozzájárulva nem csak a Shoshin szervezeti céljához, hanem gazdagítva és inspirálva egymást, új technikákat, új készségeket és új módszereket tanulva a közösségek megközelítésében.
HANGZAVART?
A színháznak lehetősége van, hogy rávilágítson olyan kérdésekre, mint a jólét, kapcsolatok, élethosszig tartó tanulás, aktív öregedés, felnőttoktatás, integrációs és kommunikációs problémák, tudatosság, önismeret, a gondolkodás és a kifejezés tisztasága, mozgásgazdálkodás, energia, jelenlét, figyelem/ koncentráció, és a lista folytatható. Az „alkalmazott” és „részvételi” színház nagyon közvetlen, zsigeri és jótékony hatást gyakorol nem csupán az alkotókra, hanem mindazokra, akik érintettek. Az ATIPIA célja, hogy több ilyen alkalmazást megvizsgáljon, és kipróbálja, képes-e kombinálni ezeket a különböző megközelítéseket egy közös alkalmazott színházi technikák készletének létrehozásával.
A projekt címében szereplő alkalmazott színház magába foglalja az összes olyan színházat, amely nemcsak művészi motivációjú és termelési irányultságú, hanem inkább a résztvevő adott csoportok igényeire alapoz, mint egy passzív nézőközönségre. Célja lehet edukatív, társadalmi vagy terápiás (vagy ezek kombinációja) és olyan problémákkal foglalkozik, amelyek fontosak az adott csoportok és közösségek számára. A részvételi színház előtérbe helyezi a személyes beavatkozást, és lehetővé teszi az előadók és a „nézők” közötti konkrét kölcsönhatásokat. A részvétel révén az egyének – játékos és emlékezetes módon – reflektálhatnak a társadalmi-politikai kérdésekre és a csoporthoz vagy bizonyos közösséghez fűződő kapcsolataikra. Támogatja a különböző nézőpontok és társadalmi szerepek figyelembevételét, ezért empátiát, mások megértését, nyitott vitákat, társadalmi befogadást és közösségépítést vált ki.
A projekt partnerei: Leeds Beckett University (UK), Colaborative Reichenow (DE), Káva Kulturális Műhely (HU), Centre Artistique International Roy Hart (FR), Shoshin Színházi Egyesület (RO).
A projekt 2018 novembere és 2019 decembere között zajlik.
Társfinanszírozó: Európai Unió Erasmus + Program.
PARTNEREK
„Nekem személy szerint a legnagyobb jelentősége annak volt, hogy olyan kevés mozdulattal és eszköztelenül az ember meg tudja a saját testét mozgatni. Nekem például nagyon sokat jelentett, hogy azokkal a lábmozgatásokkal én éreztem, hogy az egész lábam, minden izmom szinte megmozdult, és az nekem rengeteget számított. Én már aznap könnyebben mentem haza, már nem dagadt úgy a bokám. Szóval van egy ilyen egészségügyi oka is, ami számomra nagyon sokat jelent. A másik meglepő pedig az volt, hogy… hát én énekeltem gyerekkoromban vagy diák koromban kórusban, de állandóan azt mondták, hogy nincs fiam hangod. Itt meg azt mondták, hogy én tudok énekelni, és én végre énekeltem 50 év után. Ez nekem nagyon nagy szó, és jól esett. Örvendek, hogy itt lehettem.”
„Én ezt a hat napot két részre osztanám. Az első rész az, amikor a gyakorlatok folytak. Nagyon sok minden újdonság volt számomra, és nagyon érdekes érzések párosultak ezekkel, úgyhogy ezt én nagyon élveztem, ezeket a gyakorlatokat. De a jobb rész az volt, ami a gyakorlatok között történt. Az emberek közötti kapcsolatok. Én úgy érzem, hogy mindenki annyira nyitott lett egymással szemben, hogy éreztem a lelketeket, akik együtt voltunk, és nekem ez volt a nagyobbik élményem.”
„Nagyon nagy élmény volt nekem az, hogy hosszú, nagyon hosszú családon kívül senkivel nem tartó kapcsolat után egy ilyen közösség engem befogadott. Rengeteg szeretetet kaptam, köszönöm.”
„Huszonkétéves szingli élet után, élet úton, most is egy olyan csoportba kerültem, ahol mondjam azt…, hogy embernek számítottam és számítok.”
