Műhely – Laboratórium – Találkozás

​

A Shoshin Színházi Egyesület olyan szervezet, amely annak a módját keresi, hogy a színház rendelkezésére álló eszközökön keresztül miként hathatunk vissza az élet szerveződésének különböző szintjeire: az egyén, a kisebb közösségek, de a teljes társadalom szintjére is. Célunk, hogy nyitott műhellyé váljunk.

 

Hisszük, hogy a színház nyitottá tud válni, hogy képes túllépni a saját maga által épített börtönén, hogy csatlakozni tud az egyik legfontosabb törekvéshez: hogy lebontsa a falakat és kinyissa a kapu­kat. Hogy meglássa a másikban a társat, nem az ismeretlen ellenséget.

 

Azokhoz szólunk, akik közel érzik magukhoz a színházat: akik egy ellenállhatatlan múltbéli in­díttatásra szakmájukká választották; akik nem tudták vagy nem merték szakmájukká választani, de nem tudnak elszakadni tőle; akik a színházzal nem csak mint előadással kívánnak találkozni; akik a mezsgyén vannak, és befelé néznek, vagy középről kifele kacsintgatnak; akik találkozni akarnak; akik új formákat vagy friss régieket keresnek; akik változtatni szeretnének, mindenekelőtt magukon; akikben dereng a felismerés, hogy a szakmák, formák, dimenziók közötti erjedésben és pezsgésben található az élet forrása; akik szeretnék jobban megismerni önmagukat, a testüket, szellemüket, lelküket. Azokhoz, akik keresnek.

 

​

Három ponton támaszd ki a házad

 

A Shoshin Színházi Egyesület a nevében rejlő három pillérre támaszkodik. Ezek közül a legfon­tosabb a SHOSHIN fogalma. Ez a zen buddhizmusból érkezik, jelentése: „a kezdő elméje”. Minden vállalkozást a kezdő elméjével kívánunk végrehajtani, azaz: a nyitottságot keressük, a gyermeki kí­váncsiságot, az előítélet-mentességet, amellyel egy kezdő taglal egy adott tárgyat. A Shoshin nem azt jelenti, hogy mindig butának kell maradni. Azt jelenti, hogy a legmagasabb fokon történő tanu­lásban, a végső megismerésben is az első elmével kell dolgozni, hátrahagyva mindent, amiről úgy gondoljuk, hogy tudjuk.

 

Második pillér: a SZÍNHÁZ, amely a tanulás választott formája. Elrugaszkodunk attól a gondo­lattól, hogy ez a szó pusztán reprezentáció létrehozását jelentené, mely a résztvevőket játszók és nézők szerepére kárhoztatja. Meg kell vizsgálnunk, hogy a színháznak milyen lehetőségei vannak konkrét módon változtatni az élet minőségén. Egyéni szinten: kifejezésbeli problémák felismerése, energiával való bánás, fokozottabb tudatosság, az érzékszervek felébresztése és kitágítása. Cso­portszinten: a hálózatok működésének teljesebb kezelése, az emberek közti elemi kommunikáció erősítése, csapatban való gondolkodás. Ezek mind a színházhoz tartoznak, és annak specifikus eszközeivel vizsgálhatók.

 

Harmadik pillér: maga az EGYESÜLET, az egyesülés fogalma, egység felé való haladás. A mate­matikában a konvergencia (összetartás, összehajlás) elvében látjuk ezt megvalósulni, de ez a joga is, a szó alapértelmében – judzs, azaz egyesít. A konvergencia eszméjének vizuális leképezése a Mö­bius-szalag, egy kétdimenziós felület, amely egy oldallal és egy éllel rendelkezik, mindig önmagába torkollik és önmagával egyesül.

 

Megjelent: Játéktér, 2015. tavasz