ATIPIA
Alkalmazott színház az integrált megközelítések gyakorlása során
2018-2019
Az ATIPIA – Alkalmazott színház az integrált megközelítések gyakorlása során – a Shoshin Színházi Egyesület által kezdeményezett 13 hónapos, előkészítő Erasmus + projekt, hosszú távú szervezeti elképzeléssel a felnőttoktatók (vagy színész-pedagógusok) fenntartható csoportjának képzésére Romániában, azok számára, akik létrehoznak, megosztanak és terjesztenek egy innovatív, alkalmazott színházi technikát, amely kombinálja a verbális (TiE, DiE) és a non-verbális (szomatikus, vokális) módszereket.
A jelen projekt által kigondolt elképzelés megvalósítása érdekében törekedni fogunk arra, hogy kibővítsük lehetőségeinket az ATIPIA 2 folytatásának keretein belül, kiegészítve más támogatók felkeresésével is. A projekt 13 hónapjában összesen 6 közös képzést tartunk majd minden partner székhelyén, kiegészítve 3 szervezeti/ adminisztratív találkozóval. A közös képzések lehetővé teszik a különböző partnerek számára, hogy megismerjék és megtapasztalják egymás munkáját, hozzájárulva nem csak a Shoshin szervezeti céljához, hanem gazdagítva és inspirálva egymást, új technikákat, új készségeket és új módszereket tanulva a közösségek megközelítésében.
A színháznak lehetősége van, hogy rávilágítson olyan kérdésekre, mint a jólét, kapcsolatok, élethosszig tartó tanulás, aktív öregedés, felnőttoktatás, integrációs és kommunikációs problémák, tudatosság, önismeret, a gondolkodás és a kifejezés tisztasága, mozgásgazdálkodás, energia, jelenlét, figyelem/ koncentráció, és a lista folytatható. Az „alkalmazott” és „részvételi” színház nagyon közvetlen, zsigeri és jótékony hatást gyakorol nem csupán az alkotókra, hanem mindazokra, akik érintettek. Az ATIPIA célja, hogy több ilyen alkalmazást megvizsgáljon, és kipróbálja, képes-e kombinálni ezeket a különböző megközelítéseket egy közös alkalmazott színházi technikák készletének létrehozásával.
A projekt címében szereplő alkalmazott színház magába foglalja az összes olyan színházat, amely nemcsak művészi motivációjú és termelési irányultságú, hanem inkább a résztvevő adott csoportok igényeire alapoz, mint egy passzív nézőközönségre. Célja lehet edukatív, társadalmi vagy terápiás (vagy ezek kombinációja) és olyan problémákkal foglalkozik, amelyek fontosak az adott csoportok és közösségek számára. A részvételi színház előtérbe helyezi a személyes beavatkozást, és lehetővé teszi az előadók és a „nézők” közötti konkrét kölcsönhatásokat. A részvétel révén az egyének – játékos és emlékezetes módon – reflektálhatnak a társadalmi-politikai kérdésekre és a csoporthoz vagy bizonyos közösséghez fűződő kapcsolataikra. Támogatja a különböző nézőpontok és társadalmi szerepek figyelembevételét, ezért empátiát, mások megértését, nyitott vitákat, társadalmi befogadást és közösségépítést vált ki.
A projekt partnerei: Leeds Beckett University (UK), Colaborative Reichenow (DE), Káva Kulturális Műhely (HU), Centre Artistique International Roy Hart (FR), Shoshin Színházi Egyesület (RO).
A projekt 2018 novembere és 2019 decembere között zajlik.
Társfinanszírozó: Európai Unió Erasmus + Program.
PARTNEREK
KÉPEK
VIDEÓK
CIKKEK
"Each organisation brings with it a specific area of expertise, from voice training and vocal research to education and training. By working together, the partners will examine several ideas, from voice and body work to theatre in education, and intergenerational performance making, sharing good practices and working to combine their different approaches in a common set of applied theatre techniques."
published: Leeds Beckett University, December 2018, by Teresa Brayshaw
"The work I saw was truly transformational and as the young people began to make suggestions as to how the scenarios could be different, or stood up and changed the direction of the action, I was reminded about all the work that the founder of Forum Theatre, Augusto Boal, had created and his reminder that …‘It is not the place of theatre to show the correct path, but only to offer the means by which all possible paths may be examined.’"
written by Teresa Brayshaw, published by: Leeds Beckett University, February 2019
Lisa Kendall: “In pedagogical terms, I’m left wondering how the amazing learning and artistic experiences, could be explored and disseminated whilst offering the most support and points of entry and departure to all participants regardless of gender or cultural heritage?”
written by Teresa Brayshaw, published by: Leeds Beckett University, April 2019
"The focus of exploration, in this leg of the training, upon how we might find our voices clearly implicates us in considering how we will then consider using our voices when we begin to apply this new knowledge in our respective cultural contexts."
written by Teresa Brayshaw, published by: Leeds Beckett University, July 2019
Applied theatre in practising integrated approaches - documentary film
Applied theatre with elderly people - ATIPIA
VISSZAJELZÉS A RÉSZTVEVŐKTŐL
Mit tanultál személyesen az e heti képzésen?
„Hogy kérdéseket feltenni az alapján, amit gondolsz, talán erőteljesebb, mint kijelenteni azt - főleg, hogyha a válasz az, hogy ’Jó kérdés-Nem tudom, nem vagyok benne biztos…’ ”
„A határokat ki lehet tolni. A humor nagyszerű. A részvételi színház nagyon elérhető az emberek számára.”
„Valamit a háláról és a teljességről. Ez az, ami nagyon jól összeköt minket a különböző megközelítéseinkben. Hogy fontos, hogy felemeld a hangod az írásos reflektálás során, még akkor is, ha nagy erőfeszítés.”
„Értékeltem a lassú és koncentrált légkörét a képzésnek. Ez volt az első bevezetésem a Feldenkrais munka filozófiájába és alapjaiba. Az információ, a reflektálás és a gyakorlat keverékét jól kiegyensúlyozottnak és élőnek éreztem, a pillanat kérdéseire hivatkozva. Néhány gyakorlatot ismertem már korábban, de a megtapasztalásuk a ’megfelelő’ kontextusban, teljesen új tapasztalatot és új kérdéseket adott nekem.”
Mi volt fontos?
„A résztvevők ’találkozása’. Ismerkedés a tanítási és a kreativitás új stílusaival és a csoportmunkával.”
„Együttműködés és türelem.”
„Hogy hozzám hasonló emberekkel vagyok körülvéve.”
„Ez az új változata az előadásnak valóban azt kérte tőlem, hogy az előadókat emberként és színészként ismerjem meg, egy olyan módon, ami számomra nagyon egészégesnek tűnt. Ez egy olyan víziója a közösségi színháznak és egy olyan tervezete az idős korhoz való viszonyulásnak, amit szerintem tovább kellene vinni. Erősítő és létfontosságú egy olyan korban, amikor az idős emberek gondozásának és figyelmének egyensúlya sokkolóan torzul ellenük.”
Kérdések, amik ismétlődően felvetődtek benned a ’munka’ tapasztalása során, most, hogy a végéhez értünk:
„Milyen manipulációt találok megfelelőnek és tudatosan választottnak és milyen manipuláció tudatalatti és nem választott?”
„Mi a művész feladata egy jobb jövőterv elképzelésében?”
„Hogyan tudjuk a projekt minden szakaszát értelmezni és közben nyitottak is maradni?”
Visszajelzés a kolozsvári képzés idős résztvevőitől
„Nekem személy szerint a legnagyobb jelentősége annak volt, hogy olyan kevés mozdulattal és eszköztelenül az ember meg tudja a saját testét mozgatni. Nekem például nagyon sokat jelentett, hogy azokkal a lábmozgatásokkal én éreztem, hogy az egész lábam, minden izmom szinte megmozdult, és az nekem rengeteget számított. Én már aznap könnyebben mentem haza, már nem dagadt úgy a bokám. Szóval van egy ilyen egészségügyi oka is, ami számomra nagyon sokat jelent. A másik meglepő pedig az volt, hogy… hát én énekeltem gyerekkoromban vagy diák koromban kórusban, de állandóan azt mondták, hogy nincs fiam hangod. Itt meg azt mondták, hogy én tudok énekelni, és én végre énekeltem 50 év után. Ez nekem nagyon nagy szó, és jól esett. Örvendek, hogy itt lehettem.”
„Én ezt a hat napot két részre osztanám. Az első rész az, amikor a gyakorlatok folytak. Nagyon sok minden újdonság volt számomra, és nagyon érdekes érzések párosultak ezekkel, úgyhogy ezt én nagyon élveztem, ezeket a gyakorlatokat. De a jobb rész az volt, ami a gyakorlatok között történt. Az emberek közötti kapcsolatok. Én úgy érzem, hogy mindenki annyira nyitott lett egymással szemben, hogy éreztem a lelketeket, akik együtt voltunk, és nekem ez volt a nagyobbik élményem.”
„Nagyon nagy élmény volt nekem az, hogy hosszú, nagyon hosszú családon kívül senkivel nem tartó kapcsolat után egy ilyen közösség engem befogadott. Rengeteg szeretetet kaptam, köszönöm.”
„Huszonkétéves szingli élet után, élet úton, most is egy olyan csoportba kerültem, ahol mondjam azt…, hogy embernek számítottam és számítok.”