Bár a vitára meghívott szervezetek munkája rendkívül sokszínű, mégis van néhány közös pont, ami összeköti őket. Az egyik a román színházművészetben a nagybetűs színpad által kiváltott siker bűvölete által működtetett hazai színházhoz képest periférikusnak tekinthető, nevezetesen az az érdeklődés, hogy a közösség részeként tekintsünk magunkra, és annak tagjaival dolgozzunk együtt. Ugyanakkor a periférián való munka felvállalása alapvető fontosságú, mivel olyan közönséget épít és táplál, amelyre a központi intézmények létezése épül, noha ez szisztematikusan figyelmen kívül hagyja őket. A meghívott szervezetek művészeti tevékenységükre önmaguk és mások számára is összekötő kapocsként tekintenek, lásd a színházi oktatási tevékenységeket vagy a privát eseményekkel összekötött kulturális projekteket, illetve a váratlan közönség, például a kórházi betegek számára jólétérzetet keltő projekteket. 

 

Bár ezeket a tevékenységeket közszolgáltatásnak kellene tekinteni, a legtöbbször alulfinanszírozottak, és még a nyilvánosság előtt sem kapják meg a megérdemelt figyelmet, a legtöbb nagy esemény háttérbe szorítja a gyors eredményeket vagy nagyszabású gazdasági eredményeket nem hozó erőfeszítéseket. A jelenlévő szervezetek tehát a jövőbeli közönség számára előkészítő és közösségépítő munkát végeznek. Megpróbálunk kitérni arra, hogy mi motiválja őket abban, hogy az árral szemben dolgozzanak, hogy megértsük a „periférián” végzett munka mibenlétét, a helyi közönséggel való kapcsolatukat, az igényt arra, hogy ez a munka szélesebb körben elterjedjen, és hogy minél több helyi önkormányzatot vonjanak be, akik érdekeltek közösségeik megerősítésében, többek között színházi tevékenységeken keresztül.

Miki Braniște